A CSAPAT

Szép volt, jó volt, történelmet írtunk itthon, de semmi sem tart örökké.

A CSAPAT

Kagylóülésből kagylóülésbe…

Kagylóülésből kagylóülésbe…

 

Sokan úgy tekintenek a számítógépes/konzolos szimulátorokra, mint egyfajta állomásra a valódi autóversenyzéshez vezető úton. Aztán...

 

Sokan úgy tekintenek a számítógépes/konzolos szimulátorokra, mint egyfajta állomásra a valódi autóversenyzéshez vezető úton. Aztán vannak néhányan, akik az efféle időtöltést autóverseny-pótléknak tekintik. S talán a legszerencsésebbek azok, akik mindkettőt elmondhatják magukról... Ilyen Gala csapattársunk is, akit egy hétvégi sprintverseny apropójából kérdezgettünk:

FRH: Úgy hallottuk a hétvégéd nem csak a szokásos köridőzéssel telt...

Gala: Nagyon jól informált vagy! Egy közel 20 éves álmom vált valóra vasárnap, amikor egy igazi H-s Ladával, ehhez illő körülmények között csikoroghattam a kiskunlacházi sprintversenyen.

FRH: Azért nem ez volt az első versenyed, ugye?

Gala: Valóban nem, hiszen már 2002-óta aktív szereplője voltam a rally-életnek. Nagyon szerencsésnek érzem magam, hiszen remek pilóták mellett leshettem el a sport alapfogásait, és számos autót is kipróbálhattam a J1-ből, Samarával kezdve a Lada VFTS-esen át a Micu Evo6-ig. De tudod mit mondanak a navigátorokról? Mind pilóta szeretne lenni! Nem volt ez velem sem másként, a navigálással párhuzamosan Miskolc környéki amatőr versenyeken próbálgattam oroszlánkörmeimet. Már az első B1-ben töltött futamon kiderült jóval komplexebb ez annál, mint ahogyan kintről látszik. Hogy mást ne mondjak, a futam előtti este 30.000-ért vett papás Zsigulink alól simán kiszakadt a kerék... Aztán meg csak néztünk a fű széléről, mert semmilyen pótalkatrészünk nem volt, csak a hatalmas lelkesedés...

FRH: Nem túl biztató kezdet...

Gala: Hát nem. De tanultunk belőle és apránként fejlesztettük az autót, szereztünk épkézláb szakmai tudással rendelkező szerelőket, és jöttek az eredmények is. Az első versenyeken láttuk, hogy nagyon nagy potenciál van az amatőr versenysportban, és a többi rendező hiányosságait a bőrünkön érezve úgy gondoltuk tudnánk mi ezt is jobban csinálni. Mondom, lelkesedésben nem volt hiány...

FRH: Ebből lett egy éveken át tartó szlalom bajnokság Miskolcon...

Gala: Így van, összehoztuk a Miskolci CORA Szlalom Kupát a hipermarket parkolójában. Gondolom elég érdekesen nézhettünk ki 25 évesen amikor bekopogtunk a világmegváltó ötletünkkel az áruház-igazgatóhoz, de szerencsére látott bennünk reklám-potenciált. 4 évig ment a bajnokság és nagyon büszkék vagyunk arra, hogy sok olyan srácot kinevelt, akik azóta RTE-ben, ORB-ben már bizonyítottak. Ez teremtette meg a forrást a saját versenyzésünkhöz, lett új Lada (exRTE-s) normális difi, de továbbra is csak amatőr szinten nyomtuk. Később már nem csak a kategóriánkra koncentráltunk, hanem az abszolút eredményekre is. Ekkor vált világossá, hogy erősebb kocsira lesz szükségünk a sikerhez.

FRH: Fejlesztettétek a Ladát?

Gala: Logikus is lett volna, meg nem is. Egyrészt nagyon szeretjük az Oroszt, mert utánozhatatlan feelingje van, de egy komoly „A"-s vagy még inkább egy„H" paripa aránytalanul többe került volna az akkor viszonyok között. Egy olcsón fenntartható, de ütőképes kocsi kellett, ezért választottuk a BMW E30 318is-t. Ez egy 140 LE-s, full széria kocsi volt becsövezve és megspékelve egy 4,1-es speerrel. Abszolút igénytelen jószág volt, szó szerint csak tankolni kellett bele és lemosni. Viszont „N"-es létére többször a dobogóra fértünk abszolútban, sőt néha még a tetejéről is integettünk!

FRH: Mi lett a következő lépés?

Gala: Innen már csak az RTE-be vezethetett volna az út, de a BMW-ből nem tudtunk volna hatékony papíros kocsit építeni. Teljesen új alapokra kellett volna helyezni a dolgot, minden mást feladva. Én akkoriban családot szerettem volna alapítani, kicsit rendbe szedni magam, úgyhogy a továbblépés teljesen háttérbe szorult. Viszont hiányzott a versenyzés izgalma, úgyhogy ismét rátaláltam a elektronikus kormánytekergetésre! S hál' Istennek az FRH csapatra! Büszke vagyok rá, hogy a közösség tagja lehetek, tényleg egy remek társaság, különösen annak fényében, hogy élőben szinte csak évente egyszer találkozunk! (Hajrá Norbi!)

FRH: Mintha egy ismerős logo-t látnék az autódon?

Gala: Igen, úgy gondoltam, hogy a csapatról a kocsin is meg szeretnék emlékezni, hiszen ők is segítettek a szintentartásban. Arról már nem is beszélve, hogy a versenyen többen is megkérdezték, hogy mi ez?

FRH: Örök kérdés: Mennyire lehet összehasonlítani a szimulátort a valós versenyzéssel?

Gala: Nehéz erre egyértelmű választ adni. Egyrészt kétségtelenül fejleszti az ember reflexeit, javítja a reakcióidejét. A beállítások a komolyabb szimulátoroknál (mint pl. a Forza is) elég reálisak, átültethetőek a gyakorlatba. Kivéve az autó TI indexáláson alapuló tuningját amitől hullik a hajam, de ez egy más téma. Másrészt hiába van csilli-villi kormányszetted 1000 W-os FFB-vel, nem tudja visszaadni az érzést amikor a vas megúszik alattad. Márpedig az autót az ember nem a karjával, hanem a fenekével vezeti...  Ami pedig talán a legfontosabb, itt nincs visszatekerés gomb! Nagyon sok múlik azon, hogy az ember elveszi-e a gázt a Jobb1-ekben, vagy otthagyja! A fotelben nem érzed ennek a súlyát...

FRH: Emiatt hagytad hátra a fotelt a hétvégén?

Gala: Nézd, 4 év alatt amióta nem versenyeztem elég sok minden megváltozott. Egyrészt gyökeresen megváltoztak a prioritások, a családom lett az első! Vagy egy gyönyörű szerető feleségem, egy imádnivaló kislányom, ők a legfontosabbak. Azt szerettem volna, ha ez a hobbim nem megy az ő kárukra még véletlenül sem. Addig nem akartam versenyzéssel foglalkozni, amíg szilárd hátterünk nem lesz, hiszen konyhapénzből ezt nem szabad csinálni. Sikerült összehozni a hátteret, megbeszéltük otthon, hogy akár folytathatnám is a csikorgást. Szerencsére találtunk egy olyan autót amire a kezdetek óta vágytam és a korábbi navigátorom is éppen ráért... Viszont nem megyünk életre-halálra, ez korábban sem volt jellemzőnk ránk. Okosan kell versenyezni, általában nem az nyer, aki mindenhol áttolja, hanem aki beér a célba. Úgyhogy csak a móka kedvéért megyünk, óvatosan csúszkálva!

FRH: Mit kell tudni a kocsiról?

Gala: Egy MNASZ gépkönyves full homológ H-s Lada 2107-es. Weberes 1600 ccm-es motorja van, 5 sebességes tolókerekes váltó viszi tovább a hajtást a speerdifiig. Ferrodo DS 3000-es fékbetétek és Katona-gátlók garantálják, hogy meg is tudunk állni. Homológ csövezés és ülések/övek óvnak bennünket ha mégsem... Ráadásul szép piros! Most először van rendes gumink, és már ezek a használt Pirellik is félelmetesen fognak.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

FRH: Beszéljünk végre a versenyről is!

Gala: Szóval vasárnap kora reggel a vasparipa trélerre fel (Jó regggggelt keeeertvááááros!) és irány Kiskunlacháza! 8-ra értünk ki, de már alig volt hely felállítani a sátrunkat és átöltözni. Elég csípős idő volt, és a nevezés is lassan ment, de nem igazán számított. Az edzéskártyákat felvéve már neki is vágtunk a pályabejárásnak. Itinert nem írunk, egyszerű lesz a nyomvonal, 7 év tapasztalattal nehogy már ne menjen! Hát... Az első komolyabb fordulót simán kihagytuk, ráadásul a DS3000 sem fogott hidegen, de igazából ez nem zavart, mert a Pirelli slickek sem! :) A füvön meg pláne, de ez már egy másik történet!

Megbeszéltük Gabival, hogy a következő kanyarra előmelegített vassal érkezünk és picit lassabban megyünk, hogy rögződjön a pálya! Ekkor már egy bővebb ízelítőt kaptunk a masina képességeiből, fülig ért a szánk a Weber hörgésétől, és a váltó csattogásaitól, difi sírásától. Nagyon jól fordult a kocsi, iszonyatosan állt meg és elég kontrollálhatóan lehetett volna csúsztatni. Persze nem nekem, hisz párszor azért össze kellett kanalazni a hátulját (hála neked szervókormány) de eseménymentesen végiggurultunk. Lett fogalmunk arról, hogy hol vegyük a féktávokat, hogy legalább ebben ne hasonlítsunk ebben egy rozzant tehervonatra! Az is lassan összeállt, hogy melyik kanyart/lassítót melyik fokozatban célszerű fordulni, és hol kellene úsztatni, és hol kell görcsösen az ívhez ragaszkodni!

Ez volt az elmélet, de sajnos az első futamok (2 kategóriába is neveztünk) mást hoztak. Rögtön az első komolyabb kigyorsításkor eldifferált a kocsi és bár nagyon szép hangja van a motornak 8000-es fordulaton, nem igazán haladós... :( Oké, semmi gond, valószínűleg a lamellák lazultak meg és ez a probléma, de mentünk mi már a hőskorban széria difivel úgyhogy picit jobban oda kell rá figyelni és kész. Ehhez mérten a korábban betervezett 3-os úsztatások elmaradtak és a féktávokon sem akasztottam be a váltót, így egy erős közepest futottunk.

Annál nagyobb volt a meglepetésünk amikor az eredményeket nézegetve azt láttuk, hogy az egyik kategóriában 4. a másikban a 3. helyen álltunk! 4 év kihagyás után nem is olyan rossz, pláne ha hozzávesszük hogy soha nem mentünk még aszfalton, slick gumikkal meg pláne nem! Azért mégis csak van eredménye a másfél év Forza-zásnak... :)

Persze a történelmi hűséghez hozzátartozik, hogy Katonáéktól több mint egy tizest kaptunk, ami egy 3 perces pályán azért több mint kínos, de el is neveztem magamban rögtön a srácot "lacc885"-nek... :) Legalább megvan a célpont a következő futamra.

Úgy voltunk vele, hogy tartjuk magunkat a tervhez és nem görcsölünk, hanem csak lazán mókázunk tovább, élvezzük a Dolce Vita-át. Időközben szerencsére befutott a drága kis feleségem, úgyhogy legalább ő is lát minket tempóban, és mindenképpen szerettem volna őt is is vinni egy futamon.

A következő körnek teljesen diétásan kezdtünk neki, de sajnos a pálya felénél csattant egy hatalmasat a difi és elmúlott a hajtás az Oroszról... :( Legalább olyan helyen történt ahol biztonságosan félre tudtunk húzódni és nem zavartuk a mögöttünk jövőt. A trélerünk egy könnyed terepezés után értünk tudott jönni, aztán már pakoltunk is...

FRH: Akkor most nagyon csalódott vagy?

Gala: Miért lennék? Persze jó lett volna végigérni, még jobb lett volna meglepetést okozni és a dobogóra állni, de így is egy nagyon régi álmom vált valóra ezzel a kocsival, és csak hálás lehetek a családomnak hogy összejött a dolog. Eltöltöttünk egy remek benzingőzös napot, az auto karcmentes, most már tudjuk, hogy mit csinálunk másképp a következő futamon (például a féktávon, nagy fordulaton a váltó visszadobálása felejtős, ez nem a FM4) hogyan szervezzük a programot, hogy mindenkinek kellemes élmény legyen...

FRH: Hogyan tovább?

Gala: Eredetileg évi 6-7 futamot tervezünk, úgyhogy szeretnénk még egyet decemberben is gurulni, ha összejön akkor lacházán, ha nem akkor a Ring körül, de ez még nagyon képlékeny. Mindenesetre a difi javítása már folyamatban van, rajtunk nem fog múlni!

FRH: Köszönöm az interjút és sok szerencsét a továbbaikra! És várjuk a következő beszámolót!!! Hajrá!

Kiegészítés (Crazy):
A rally a széria autógyártáson alapszik. Olyan autók mennek a rallyban, amelyeket bizonyos darabszámban már legyártottak. Az, hogy milyen csoportba kerül (A vagy N) attól függ, hogy mekkora a tuning rajta. Az "N" csoport az úgynevezett széria csoport, de valójában azok sem utcai autók, csak lényegesen közelebb állnak azokhoz, amiket meg lehet venni a márkakereskedésben. Az "A" csoportba kerülnek a tuningosabb gépek. Erősebb motor, nagyobb fékek, jobban módosított idomok. Ilyenekből lettek később például a WRC-k. Tehát, igazából a pénzed függvénye az, hogy A-s, vagy N-es gépet építesz. Persze az A-s lényegesen többe kerül, hiszen a komolyabb motortuning, jobb futóművet, erősebb fékeket, masszívabb váltót és kuplungot igényel, csak, hogy néhány példát említsek. Persze minden átalakítás nagyon szigorúan be van szabályozva, ezt verseny előtt és után is ellenőrizni szokták. Építhetsz te egy kis köbcentis kocsiból is A-s gépet. Mondjuk egy 1.300-as Suzukiból. Ment ilyennel az Asi is. Még sem lesz olyan, mint egy N-es Subaru, vagy Evo, hiszen azok már az utcai változatban is messze többet tudnak, mint egy tuningolt Suzuki.

H csoport.
A rallyban az alkatrészek és az autók szigorú szabályok alapján készülnek. Homologizálják őket. (Ezt most lehet, hogy rosszul írtam! ) Ha egy kocsit már nem gyártanak sorozatban, akkor még egy darabig mehet a A-ban, vagy N-ben, de aztán vége. Utána az úgynevezett H csoportba kerülnek. Ilyen a Cigány féle BMW, a Lada VFTS, vagy a Keszler féle Audi S2. Jó példa erre a Janika, vagy az Érdi féle négy körlámpás Toyota Celica. A 90-es évek közepén, végé felé top A-s gépek voltak. (A WRC-k megjelenése előtt.) Ma már csak a H csoportba mehetnek. Tehát igazából nem az számít a csoportoknál, hogy egy gép hány lóerős, hanem, hogy az eredeti verzióhoz képest mekkora tuningot kapott a szabályokon belül.

RTE - Rallye Túra Egyesület - A versenysorozat, ahol a Rallye elkezdődik ...

ORB - Országos Rallye Bajnokság

NINCS jogosultságod hozzászólást írni!